Negyven évvel ezelőtt nyilvánította a Műemlékvédelem világnapjává április 18-át a Műemlékek és Műemléki Együttesek Nemzetközi Tanácsa.

A világnap fontossága megkérőjelezhetetlen, hiszen épített örökségünket, amelynek darabjai több száz, de akár több ezer évesek is lehetnek, állandó veszély fenyegeti: nem csak az eróziótól, az időjárás romboló hatásától kell óvnunk az épületeket, építményeket, hanem a háborús, vagy akár ideológiai támadásoktól is.

Békéscsaba és a környező települések számos épített örökséggel, műemlékkel, vagy műemlék jellegű épülettel rendelkeznek. Ezek közül a legrégebbi talán a Békéscsabai Evangélikus Kistemplom eredeti épületrésze, de szintén ebben az időszakban (1740 körül) épült a híres Kondorosi Csárda is. A választókerület legismertebb, és leglátogatottabb műemlék épülete a szabadkígyósi Wenckheim kastély. A helyben élők munkájának eredményeként létrejött, és a táj képét talán leginkább megváltoztató épített örökségünk az Élővíz-csatorna, amelynek a Békéscsabát érintő szakaszát 1772 és 1777 között – a korabeli feljegyzések szerint – mintegy kilencezer helyi lakos ásta ki.

Szerencsére nagyon hosszú a lista, amely az épített örökségünket, helyi értékeinket tartalmazza. Minden rajta szereplő épületnek, építménynek meg van a maga különlegessége, egyedisége. Közülük talán még Magyarország első betonútját emelném ki, amely 1931-ben épült Gerendáson. Ennek az útnak talán az az igazi érdekessége, hogy a közel száz év alatt nem volt szükség semmilyen felújítására. Csak azon a részen töredezett meg az út felülete, ahol tankok hajtottak át rajta.